2013. szeptember 22., vasárnap

5.rész

Nyomott egy apró puszit rá, majd felcsúszott hozzám. Megköszöntem neki és nyomott egy puszit a számra. Szorosan Harryhez bújtam. csodálatos érzés volt...és ezt mind a legjobb barátomnak köszönhetem.......


***

Reggel kipihenten ébredtem fel. Harry már nem volt mellettem. Pedig örültem volna, hogy, ha ez az este után mellettem lesz mikor felkelek.
Lassan lebattyogtam a lépcsőn és ásítottam egyet. Harry  a konyhában volt. Reggelit készített. Oda mentem hozzá és megöleltem.

- Na felébredt a Csipke Rózsika!-mosolygott és vissza ölelt.- Jól vagy?- kérdezte.

Bólintottam egyet és leültem az asztalhoz. Elém tette a kávémat. Hm, gondoskodó Harry...ez tetszik.

- Mit álmodtál tegnap? Egyfolytában a nevet mondogattad és nyögtél!- ült le velem szembe.

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Magamban elemeztem a mondatát. Álmodtál...nyögtél....nevemet mondtad. álmodtál, nyögtél, nevemet mondtad. Álmodtam. Ez mos komoly????

- Hogy mondod?- értetlenkedtem.
- Ja, beszéltem hozzád, te bealudtál azt hajnalban nagyon nyugtalan voltál.-mesélte miközben ette a melegszendvicsét.

Az egészet álmodtam?? Most jelen pillanatban nem tudom melyik a kiakasztóbb. Az, hogy nem történt meg vagy, hogy ilyet álmodtam?

- Ilyenkor mindig azon gondolkozom, hogy mi járhat a fejedben.-mondta Harold drága miközben felszelte(?) nekem a melegszendvicset.

- Jobb, ha nem tudod...jobb ha nem tudod..- vettem be egy szeletet a számba.

- Hát jó..-mondta egy kis perverz mosollyal.- Kérsz még katonát?
- Hát még emlékszel?- kérdeztem hatalmas nagy vigyorral.

Katonának hívtuk a falatokat. Ha egy kicsit nagyobb volt a szelet akkor ezredes volt a neve. A régi szép idők...

- Hogy ne emlékeznék!- mosolygott és berakta a kenyér darabot a számba.- Ma is velem alszol?- kérdezte.
- Hát ő.............
- Nem csináltam semmi rosszat!- mondta és a magasba emelete kezét.
- Csak az álmomban....bár nem volt rossz...- dörmögtem.
- Mit is csináltam az álmodban ?-  húzta fel jobb szemöldökét. Vetettem felé egy olyan "Biztos kíváncsi vagy rá?" nézést ő pedig bólintott.

Mély levegőt vettem és elmeséltem neki. Rémült tekintettel nézett rám, mikor végeztem a kis élmény beszámolómmal. Szája egy "O" alakot vett fel. Elpirulva kerültem tekintetét. Hirtelen el mosolyodott.

- Szóval hajnalban vágytál rám. Á, mindent értek!- kacsintott. Megcsaptam karját.- Ez fájt- vágott szomorú pofit.
- Szegény Harry- utánoztam arc mimikáját.
- Igen, ezért kérhet Harry egy puszit?- vágott kutya pofit.
- Persze!- mondtam és megpusziltam az arcát.
- Nem oda!- durcizott. Megforgattam a szememet és megpusziltam a száját.

Szorosan magához húzott. és nem engedett el. Nyelve megnyalta ajkamat a bejutásért. Mikor megengedtem volna, kinyílt a bejárati ajtó. Elhúzódtam Harrytől és kimentem a konyhából, hogy köszöntsem fiúkat.

- Sziasztok!- köszöntem mindenkinek. Harry kipirultan is mérgesen jött be a nappaliba.

Nem értettem Harry viselkedését. Mi volt az majdnem smárolási akciója?

- Ha Lux?- kérdezte Louis.
- Tessék?- néztem rá.
- Csak......csak azt kérdeztem, hogy..ha már így Londonban vagy elmehetnénk..mi holnap körbe nézni...- nyelt nagyokat.

Harry előre bukott a székben. Liam mosolyogva figyelt minket. Niall és Zayn összenéztek. Lélegzetem gyorsulni kezdett szívverésemmel együtt. Térdeim remegtek. Ezt Louis kérdezte? És tőlem? Mindenki a válaszomra várt. Körbe néztem...

- Oké...- meglepődtem,de mosolyogtam.

Harry idegesen markolászni kezdte a kanapé karfáját. Harapdálni kezdte a száját és szúrós tekintete Louis-t vette célba. A másodpercek lelassultak. A hangok elhalkultak.

- Oké, akkor holnap 2 kor jövök..-mosolygott. Én pedig újra vissza kerültem a valóságba. Bólintottam.
- Louis? Ki fáradnál a konyhába?- kérdezte  Styles és elindult. Louis követte...

~~~~~~~~~
Íme az 5.rész:)) 4 komi és kövi:))) köszönöm a 9 feliratkozót:))))
Ha valakit érdekel itt egy másik blogom:) Ez az egyetlen ilyen témájú blog szóval megéri elolvasni:)
http://directionerschool.blogspot.hu/

8 megjegyzés: