3.rész

*Lux szemszöge*

Harry ideges volt. Össze húzott szemöldökkel néztem rá, hogy mi a baja. Megigazította pólóját és hátul össze kulcsolta ujjait.

- Mi a gond Harry?-kérdezte apa.
- Szeretnék valamit mondani!- hallgatott el.
- Mond csak!-mosolygott anya.

Kíváncsian figyeltem az eseményeket. Tiszta olyan volt mintha Harry hatalmas nagy bejelentés előtt állna például, hogy apa lesz. vagy ilyesmi. Jesszus ugye nem?

- Szeretném, ha Lux velem jönne Londonba!- össze szedte minden bátorságát és kimondta. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Kicsit előre buktam a székben mikor meghallottam mit is mondott.
- Hú, a szívbaj jött rám!-mondta apa.- Azt hittem megakarod kérni Lux kezét!-dőlt hátra kényelmesen a kanapén.
- Nincs akadálya!-mosolyogtak anyuék.- Elengedjük!- mondták.
- Hé! Ácsi ácsi! Én is bele szólhatok?- ugrottam fel.- Előtte meg kéne kérdezni, hogy én akarok-e!
- Elakarsz menni Harryvel Lux?- néztek rám mind a hárman.
- Hát nem is tudom.....- hallgattam el. - Megismerni a fiúkat, Riportereke között mozogni, lesifotósok elől bujkálni, az újságokban szerepelni, a rajongókkal beszélgetni. Ez töööök király!- megnyújtottam a *tök*-öt és Harry nyakába ugrottak.
- Szóval akkor nem mész..- mondta anya.- Értem....

Idegesen hátra néztem anyuékra. Húzogattam szemöldökömet. Miközben közeledtem feléjük felgyűrtem mindkét karomon az ing ujját és ropogtatni kezdtem ujjaimat.

- Drágám....- úgy csinált apa mintha megijedt volna tőlem.- Vond vissza amit mondtál.- mászott anyuhoz közelebb. Harry mint külső szemlélő jót nevetett rajta.
- Hát, persze, hogy mehetsz kicsim!-ölelt át anyu.
- Mikor indultok fiam?- tette kezét apu, Harry vállára.
- Most!- ugrándoztam. Hirtelen tiszta hiperaktív lettem.- Ugye mehetek most?- kutyaszemekkel bámultam apuékra.
- Ha megígéred, hogy szót fogadsz Harrynek és vigyázol magadra akkor még ma indulhattok!- mondták egyszerre. Ez kísérteties volt. Mintha már be gyakorolták volna.
- Oké, akkor most felmegyek a szobámba és össze pakolok!- hátrálni kezdtem, majd felfutottam a lépcsőn. Aztán eszembe jutott valami illetve valaki, így vissza is rohantam. Tenyerembe gyűrtem Harry fehér pólójának egy részét és felrángattam a szobámba. Becsaptam az ajtót és összehúzott szemöldökkel néztem rá.
- Mit tettem?- kérdezte Harry értetlenül.  Közelebb mentem hozzá. Teljesen közel.
- Úgy imádlak!- mondtam, majd a nyakába ugrottam.
- Akkor nem adsz több olyan gyógyszert igaz???- kérdezte.
- Jó ötletnek tűnt!- nevettem.-
- Más hogy is megoldhattuk volna.- vetett felém perverz pillantásokat Harry.
- Ó, értem. - mosolyogtam. - Akkor többet nem kapsz gyógyszert!- kacsintottam rá és lelöktem az ágyra. Harry csillogó szemekkel nézett rám miközben kezem lefelé haladta mellkasán. Mikor már felkészült ökölbe szorítottam kezemet és rávágtam neki egyet.- Ne is álmodj róla Harold!- nevettem és elkezdtem be pakolni a bőröndömbe. Harry ez idő alatt az ágyon feküdt és szitkozódott.- Na én végeztem!- mosolyogtam.- Ugye lehozod utánam a bőröndöt?- mondtam és lesétáltam a lépcsőn. Párperccel később követett Harry is.

- Harry is megérkezett!- mosolygott anyu. - Miért  voltál fent ilyen sokáig?
- Megnéztem, hogy meg van-e az összes mogyoróm indulás előtt.- zsörtölődött.
- Ne, hogy útközbe vegye észre, hogy nincs mit ennie!- tettek hozzá
- Ó, értem én!- kacsintott anya.
- De mi indulunk is!- váltottam témát és megöleltem aput. Anyu felé indultam mikor láttam, hogy oda súgott valamit Harry fülébe. Elbúcsúztam tőle is és elhagytuk a házat. Haroldnak furcsa arca volt. Beültünk a kocsiba, majd addig integettünk amíg látni lehetett a ház előtt.
- Mit mondott neked anyu, hogy ilyen fejed van?- kérdeztem.
- Megtalálta a gyógyszeres dobozt!


˘°˘°˘°˘°˘°˘°˘°˘°˘°˘
Nos, ez lenne az a bizonyos 3. rész:))) nem lett túl hosszú igaz?:/ de majd lesz hosszabb is:D Vasárnapra ígértem hoztam is vasárnapra:) 3 komi után kövi:)) IRATKOZZATOK FEL! KOMMENTÁLJATOK!

Darcy xx

2.rész

Lux mozgolódni kezdett. Kinyújtózkodott és felém fordult. Párat pislogott majd kinyitotta száját.

- Harry minden rendben?-szólalt meg álmos hangján.
- Ah..a..-jézus most mit mondjak??? Észre vette....mekkora egy nyomorék vagyok.
- Tudok rajt segíteni, ha akarod!- mondta. Felcsillant a szeme.
- Igen, az jó lenne!- haraptam bele számba. Már leakartam húzni az alsógatyámat mikor megszólalt.
- Akkor mindjárt jövök!-mondta. A pólóját megigazította és lement a lépcsőn. Még is hova megy? Pár perccel később vissza jött egy pirulával és egy pohár vízzel.- Ezt vedd be!-mosolygott.
- Ez mi?- húztam össze szemöldökömet.
- Merevedés ellen!- nézett ártatlanul. Ha ezt most nem ő mondta volna, akkor szembe röhögtem volna azt aki ilyet ide hoz elém.
- Nem kell!- durcisan vissza feküdtem az ágyba és átfordultam a másik oldalra így hátamat mutatva neki.

***

Reggel mikor felkeltem már nem volt mellettem Lux. Kómásan le battyogtam a lépcsőn. Átcsoszogtam a nappalin, hogy a konyhába érjek és igyak egy életmentő kávét. Leültem a  székre és fejemet az asztalra döntöttem.

- Neked is jó reggelt Harry!- tette elém a kávét Lux. Még mindig emlékszik, hogy iszom? Fantasztikus ez a lány.
- Neked  is!- kortyolgattam. Hosszú csönd lepte be a konyhát. Lux tekintete még mindig arcomat  vizsgálta. Nem bírtam ki...muszáj volt megszólaljak.- Még mindig nem hiszem el, hogy merevedés elleni gyógyszert akartál beadni nekem!-vágtam fejemet az asztalhoz ami elég nagyot koppant. Lux elnevette magát.
- Csak segíteni akartam!- kuncogott.
- Máshogy is tudtál volna!- suttogtam.- Egyáltalán honnan van neked olyanod?- húzzam fel jobb szemöldökömet.
- Apa....- próbált nem nevetni.- Amikor itt volt a volt barátom....azért vette, hogy ne nekem kelljen segítenem rajta.-forgatta szemeit. Meglepődtem. Pislogásba kezdtem. - Mi az? -ráncolta össze szemöldökét.
-Te....te már nem vagy szűz?- mindenről tudtunk beszélni sosem érezte egyikünk sem kellemetlenül magát.
- De...- szegezte le fejét.
- Hú te szent isten, de meg nyugodtam!!- dőltem hátra székemben.- Jól meg ijesztettél!- éreztem, hogy hevesen ver a szívem a nyugtalanságtól. Lux beleharapott szájába.- Mi a baj?
- Az baszd meg, hogy 17 vagyok és még  mindig.....- nyelte el a mondata végét.
- Egy, még nem vagy 17! Kettő, én  örülök, hogy az vagy még!- álltam fel az asztaltól.
- Két hét Harry és az leszek!- követett engem a nappaliba, majd leült mellém a kanapéra.
- Addig még van időd!- kapcsoltam be a tévét.- Gyönyörű lány vagy simán járna veled mindenki!-váltogattam a csatornákat.
- Mindenki?- húzogatta szemöldökét.
- Igen!- néztem szemeibe.- De, ha ilyet csinálsz inkább elfutnak!- nevettem.
-  Kösz...- tette karba a kezét és csöndben maradt.
- Sosem tudsz megharagudni rám Lux!- mosolyogtam.- Sose sikerült!-kikapcsoltam a tévét. Még mindig nem szólt hozzám.- Na gyere ide!- húztam magamhoz és megöleltem. Magamba szívtam illatát. Haját simogatni kezdtem. Éreztem ahogy ujjai rakoncátlan fürtjeim közé keverednek. Majd fejét elvette vállamról és mélyen szemembe nézett. Nyertem..ismét nyertem. Nem tud rám megharagudni. Túlságosan is szeret ahhoz. Egy tincset a füle mögé rejtettem.
- Harold, Harold! Túl jól ismersz!- mosolygott.
- Ez csak természetes!-kacsintott.
- Igen, a szerénységed a régi!- nevetett és leszállt rólam.- Öltözz fel! Anyuék mindjárt itthon lesznek!-szaladt fel a szobájába.
- Azt mondtad sokáig nem lesznek itthon!- kiabáltam fel neki.
- Igen, de reggel hívtak!- ordított vissza.- Várj, ledobom a ruháidat!
- Azt hittem együtt öltözünk!- kuncogtam.
- Oké, gyere!- dugta ki a fejét az ajtón.
- Tényleg?- kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Ühüm!- csukta be az ajtót.

Szélsebesen felszáguldoztam a lépcsőn egyenesen be a szobájába. Körbe néztem de nem volt sehol. Hirtelen a földre kerültem. Lux csikizni kezdte az oldalamat.

- Hagy abba Lux!- próbáltam kezemmel megállítani, de nem ment.

 Meg fogta két csuklómat és a földhöz nyomta. Mindketten nevettünk. Majd egy óvatlan pillanatban Lux került alulra és most én okoztam neki szúró fájdalmat hasán. Imádtam nevetését. Olyan kellemes és megnyugtató volt. Kuncogása mindig mosolyra gerjeszt.

-Ha..rry...Harry!-nyögte nevemet.-Itt vannak apuék!- kuncogott.
- Jó próbálkozás!- nevettem.- De úgy sem szabadulsz.
- Fordulj hátra!- röhögött. Hátra pillantotta és tényleg mögöttünk voltak. Az ajtóból nézték a mi kis játszadozásunkat. Szép nyugodtan leszálltam Luxról és felálltam, majd felsegítettem őt is.
- Megmentettétek Lux-ot!- mondtam majd mindegyikhez oda léptem és köszöntem nekik.
- Régóta vagy itt Harry?- mosolyogtak.
- Tegnap jöttem!- mosolyogtam miközben Luxxal megpróbáltuk vissza fogni magunkat és nem röhögni.

***

A vacsora után mindenki a nappaliban volt. Össze szedtem minden bátorságomat és felálltam. Próbáltam higgadt maradni, de látszott rajtam, hogy izgulok.

*Lux szemszöge*

Harry ideges volt. Össze húzott szemöldökkel néztem rá, hogy mi a baja. Megigazította pólóját és hátul össze kulcsolta ujjait.

- Mi a gond Harry?-kérdezte apa.
- Szeretnék valamit mondani!- hallgatott el.
- Mond csak!-mosolygott anya.

Kíváncsian figyeltem az eseményeket. Tiszta olyan volt mintha Harry hatalmas nagy bejelentés előtt állna például, hogy apa lesz. vagy ilyesmi. Jesszus ugye nem?

- Szeretném, ha Lux velem jönne Londonba!- össze szedte minden bátorságát és kimondta. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Kicsit előre buktam a székben mikor meghallottam mit is mondott.
- Hú, a szívbaj jött rám!-mondta apa.- Azt hittem megakarod kérni Lux kezét!-dőlt hátra kényelmesen a kanapén.
- Nincs akadálya!-mosolyogtak anyuék.- Elengedjük!- mondták.
- Hé! Ácsi ácsi! Én is bele szólhatok?- ugrottam fel.- Előtte meg kéne kérdezni, hogy én akarok-e!
- Elakarsz menni Harryvel Lux?- néztek rám mind a hárman.
- Hát nem is tudom........



˘°˘°˘°˘°˘°˘°˘°˘°˘

Sziasztok!:) 2 hónap után felkerült az új rész! Nagyon keservesen jött össze az a 3 komment, de tegnap olyan boldog voltam, hogy keresték a blogomat és érdekelte őket! Így reményt és kedvet kaptam ahhoz, hogy folytassam!:) Köszönöm a 3 feliratkozót is!:)) Komizzatok, ha tetszett és iratkozzatok fel!:) Pár komment után új rész!:)

Dóri xx